Egyéb lények

A trollok igencsak magasak, egy kifejlett példány akár 4-5 m-esre is megnőhet. Beszédüket csak saját fajtársai értik, bár mindig egyedül vannak, így nincs túl nagy szükségük a kommunikációra. Hihetetlenül könnyű őket felmérgesíteni, van mikor csak akkor támadnak, ha megpillantanak egy idegen tárgyat vagy élőlényt. Bármit fölkap a környezetéből és csapkod vele vagy eldobja, ami igencsak veszélyes, mivel óriási erejük van. Messze híresek hihetetlen kitartásukról és csillapíthatatlan dühükről, néha meg sem állnak, míg szét nem zúznak minden mozgathatót maguk körül. Bőrük kemény, van ahol szinte kő keménységű. Hihetetlenül buta lények és könnyű őket meglepni bármilyen aprósággal is. Szeretik a varázslatos dolgokat, ettől hirtelen megszelídülnek, de ha valaki igazán földühíti őket, annak bizonyosan vége, mert ha mérgesek, akkor szinte nem látnak semmit, csak rombolnak. Vannak barbár népek, akik ha csellel elfognak egy trollt, harcra használják fel őket.

A goblinok az embernél kisebbek, átlagos magasságuk 1-1,4 m közötti. Igen idegesítő, komor, leginkább gonosz lények, mindenkit átvernek ott, ahol tudnak saját javukra. Nem kifejezetten harciasak, inkább mással próbálnak ártani a másiknak. Maguk közt kedvesebbek, de más fajjal csak akkor szövetkeznek, ha az az ő javukra vagy üzleti céljukból történik. Ha kell, harcolnak is, bár nincs kifejlett harci tudásuk, így nem jelentenek nagy veszélyt ellenfelükre. Igen ügyesen üzletelnek és a pénzügyi dolgokhoz úgy szintén értenek. Ügyesen készítenek el különféle tárgyakat is, ha kell. Erő hiányában inkább ésszel próbálnak felülkerekedni ellenfelükön. Régebben rabszolgaként szolgáltak a birodalomban, de most már elnyerték szabadságukat. Főleg erdőben élnek, de akár barlangokban, akár a lombok, bokrok közt is meglapulhatnak. Színük zöldes, így hát jól rejtőzködnek. Maguknak való lények, hangjuk vékony és kissé rekedtes, idegborzoló vigyorukról és vihogásukról nem is beszélve. A fiatalabb egyedek szeretnek idegesíteni más fajok csemetéit és szüntelenül piszkálódni.

A gnollok végül is hiéna emberek. Kisebbek, mint az emberek olyan 1,4-1,6 m magasak. Harcias népek, akik az erdőben élnek, banditáskodnak főleg és vadászgatnak vadászterületükön, ami a táboruk körül terül el. Szinte csak mocsaras erőkben találhatók meg. Gnollt egyedül sosem találunk, ezért is nagyon veszélyesek, mivel mindig csapatban támadnak. Megvan a saját vadásztechnikájuk, amivel a náluk erősebbeket is levadásszák. Igen jól harcolnak, ami náluk csoportos támadást jelent. Nagyon jó közöttük az összhang a harcokban. Hiénaszerű vonyítással és morgással kombinált beszédük van, amit csak ők értenek. Gyors lények, követnek bárhova, de ha sikerül elmenekülni a területükről, nem mennek tovább, mintha egy láthatatlan fal nem engedné őket. Szaglásuk is remek, így nem lehet elbújni előlük, remekül ismerik azt a területet, ahol élnek. Csapdába sem lehet csalni őket, mivel minden egyes faágról tudják, hol a helye. Barbár módon élnek és a csoportjukban általában van egy sámán is, aki még eszesebb, mint a többi. Füvekkel és porokkal varázsolgat, még nekromanciára is képesek, ha megátkoznak valakit, annak erős belső fájdalmai lesznek. Minden csapatban van egy Vezér, akire mind hallgat és tiszteli. Ő a legerősebb köztük és valamivel nagyobbra nő az átlagnál.

Az ogrék kb. 2 méter magasak átlagosan, nagydarabok - olyan a testfelépítésük. Általában maguknak való lények és nem szeretik a közönséget. Nem túl higiénikusak sem, ezért nem is szereti őket senki. A népek mindenféle mondákat találtak ki róluk, hogy embereket esznek, vagy este mennek a városokba gyerekeket lopkodni, bár lehet csak azért, mert félnek tőlük. Nem bánják, ha egyedül nyugodtan élhetnek, és talán még tetszik is nekik, ha az lények eliszkolnak, ha meglátják őket. Néha hozzácsapódnak valami bandához és még egy régi ogre faluról is hallottak páran, de senki sem tudja, hogy létezik-e egyáltalán.

Az élőhalottak lehetnek bármilyenek, vagy különféle varázslat, vagy átkok, vagy bármilyen véletlenszerű mágiától életre kelhetnek. Legtöbb esetben egy nagyhatalmú mágiával foglalkozó lény hívja elő őket, vagy egy nekromata. Bármerre megtalálhatók, de főleg elhagyatott, régi helyeken. Ezek a félig élő lények bárkire rátámadnak, akár más élőhalottakra is. Létük az, hogy az élő dolgokat elpusztítsák. Elméjüket a harag és fájdalom borítja el, szinte szenvedés minden pillanatuk, emlékeik vannak még régi életükről, bár ezeket a varázslat nagyjából elmossa. Van, mikor csak valamit meg akarnak bosszulni a múltból, bár őket inkább segítségképp hívják az idézőik.